A Sorvezető előadások tanulságai a tanári összegzések alapján (2010. tavasz):

-kivétel nélkül jó ötletnek tartják őket tanárok is, diákok is, de itt kifejezetten hangsúlyozzák a tanárok, hogy olyan gyerekek jöttek el az előadásokra, akiket érdekel a színház

-legtöbben azt gondolják, hogy az alternatív egyenlő azzal, amit nem értenek (ez régi hagyomány, ugye), de ez nem zárja ki náluk azt, hogy ettől „isteni”-nek gondolják

- emiatt mindenképpen igényelnék, hogy minden előadás előtt legyen valami, ami bemozdítja őket, ami terelgeti a figyelmüket, megmutatja, elsősorban, mire fókuszáljanak, ráhangolja őket az előadásra

-nem akarják, hogy a végén megmondják nekik a tutit, hogy miről szólt a darab, de annak örülnének, ha valahogyan feloldanák azt a kezdeti értetlen csöndet, ami sokszor kialakult bennük, mert nem állt össze az előadás

-a tanárok szerint az nem baj, ha kis egységekben haladunk előre, azaz, először azt tűzzük ki célul, hogy eljöjjenek a gyerekek, aztán, hogy lássanak ilyet is, és jöjjenek rá, hogy mi a lényegük, aztán hogy megtanulják élvezni is

-a megvalósítás kulcsának a beszélgetés levezetését tartják, illetve azt belátták, hogy előtte az sem baj, ha ők kicsit elbeszélgetnek a diákokkal a leendő előadásokról. a beszélgetéshez annyit fűztek hozzá, hogy az eddigiek nem eléggé építettek a gyerekekre, nem inspirálták eléggé őket arra, hogy elsősorban ők beszélgessenek, kicsit elnyomva érezték magukat, nagyon szélsőségesen kifejezve (ezt is ők írták), többet tudtak meg a moderátorról (kiről aláírják, hogy szellemes és pörgős volt, de nem gimiseknek való), mint az előadásról, sok volt a gyakorlati kérdés, kevesebb az elméleti, amiken gondolkodni lehetett volna, főleg az előadókkal foglalkozott, nem a nézőkkel, és sokszor olyan elsöprően nyilatkozott, annyira belemerült saját magába, hogy végképp nem mertek megszólalni mellette. mindenképpen olyan moderátort javasolnának, aki jobban ért a gyerekek nyelvén, jobban meg tudja szólítani őket, szabadabbra engedi őket, ismeri, milyen a nyelvük, hogyan gondolkodnak, jártas a csoportos gondolkodtatásban, szóval gyakorló tanár, aki színházzal is foglalkozik.

-nem tetszettek az olyan kérdések, amik közvetlenül az alkotókat szólították fel arra, hogy magyarázzák saját magukat, szerintük ez nem célravezető, mint az Fehér Ferinél nagyon erősen ki is derült, magyar órákon sem szokták azt erőltetni, hogy vajon mit gondolhatott az író, költő, amikor ezt meg azt írta

-van olyan javaslat is, hogy legyen olyan része a beszélgetésnek, amikor nincsenek ott az alkotók, mert az felszabadítaná a gyerekeket (ez lehetne esetleg addig, amíg átöltöznek a művészek, annyi idő elegendő is lenne egy olyan moderátorral, aki gyorsan be tudná mozgatni a gyerekeket

-az előadások kiválasztásával nem volt gondjuk. annyit jegyeztek meg, hogy a táncszínházat nagyon szerették, arra nagyon nyitottak voltak a gyerekek, a Tollfosztásnál a társadalmi, szociológiai problémák megbeszélése elsikkadt, de ettől  magát az előadást érdekesnek találták, bár kicsit kicsit statikusnak, jobban szeretik, ha több a mozgolódás, az akció a színpadon.  Dunai Tamás is bejött nekik, ez a zene és vers bevett gyakorlat a gimikben is.

-a fizetésre a legtöbben azt írták, hogy mehetne, de ne drágán, olyan 300-400 forintot tartanak reálisnak (vagy hát, elfogadhatónak)

-az időzítéssel is voltak problémák (de ezt végül is megbeszéltük, hogy a kései szervezés miatt alakult így), egyrészt havi két előadásnál többre tutira nem tudják behozni a gyerekeket, másrészt évközben az olyan előadások, amik éjszakáig húzódnak, nem jönnek szóba, mert tíz körül legkésőbb mindenkinek el kell elvileg mennie, szóval addigra a beszélgetésnek is vége kell legyen.

-nagyon tetszett a színpad közelsége sokaknak, meg nyitottak lennének a megszólalásra, érdekelte őket a többiek véleménye, csak ezek most nem jöttek ki

-a füzetek helyett sokkal jobban menne egy internetes cucc, ami közvetlenebb kapcsolat is, meg állandóan a neten lógnak a gyerekek, sokkal jobban megmozgatja őket, hamarabb válaszolnak neten, mint papíron

-soknak találták a kérdést, kevesebbet kell a gyerekeknek feltenni, és mindig inkább a konkrét előadásokhoz kapcsolódóan, de semmiképpen ne olyan általános kérdések legyenek, amiknek nagyon neki kell veselkedniük (a füzetet nagyon nekiveselkedősnek ítélték)

-van olyan javaslat, hogy esetleg már első körben, amolyan szelíd erőszakkal úgy megkérdezni őket finoman és röviden mondjuk az előző előadásról, hogy csak úgy jutnának jegyhez, ha előtte válaszolnak ezekre a kérdésekre

-volt egy olyan ötlet is, hogy az előtérbe fehér lapokat tenni, amiken rajzolva tudnák kifejezni, mi jutott eszükbe az előadásokról

2010. 06. 20.