Több mint tízezer példányban
adták el Kornis Mihály legutóbbi kötetét, a Vigasztalások könyvét. A
sikeres drámaíró és rendező tizennégy hónapos berlini ösztöndíj után
más emberként érkezett haza, és azt mondja, mindenkinek jót tenne, ha
külföldön is élhetne, mert más szemszögből látná az életét.
„Ezt
a könyvet azért írtam, hogy segítsek neked. Tudom, bajban vagy, pedig
te nem mondtad senkinek. Mégis tudom. Ma mindenki bajban van, aki
épeszű. Az ember nagyon egyedül maradt, ott a tévé előtt. Arra
gondoltam, mi lenne, ha írnék egy könyvet arról, hogy lehetnél úrrá a
nehézségeiden, hogyan birtokolhatnád örömtelibben az életedet. Meg
akarlak vigasztalni, képzeld. Nem hazugságokkal. Ami hazugság, összesen
három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az emberhez. Az igazság
megtart. Szomorkodni kevés. Van abban valami makacs butaság.
Viszont
létezik olyan igazság, ami az ember szeméről letöröl minden könnyet. Az
élet olyasvalami, amiben épphogy nem kell jól járni, de talán még azt
is meg lehet tanulni, játszva. Az élet élvezete nem kiváltság, de nem
is bűn. Nem a lusták titka. Az élet szeretete nem kéjelgés, hanem
bölcsesség. Derű. (...)" – írja Kornis Mihály az olvasóhoz szólva az
életről vallott gondolatait összegző kötet előszavában. Mint egyik
interjújában megfogalmazta: úgy érzi, a Vigasztalások könyvével lett a
magyar irodalmi elit, a vájt fülűek írójából az egész magyar nép
írójává. Azóta tömegével kapja az e-maileket. A kötet írása közben jött
rá az igazságra: „annyi fog megmaradni a műveimből, amennyi azokból
tisztán érthető".
A cikk eredeti környezetében a
Délmagyarország Online-on
Kornis Mihály irodalmi estje a régi zsinagógában