Théba népe új királyt kapott. Rögtön kettőt. Uralkodhattak volna békében, felváltva. Természetesen nem tették. Háborúztak inkább. Békét is köthettek volna, de inkább meghaltak.

Kreón lett az új király. Az új irány? Előre vagy hátra? Elnézést. Lehetne előre, és lehetne hátra, tehát legyen inkább oldalra. Na de melyik oldalra? Bocsánat. Igaz. Legyen inkább körbe. Az új irány: körbe-körbe.

Isteni szerencse, hogy minden Kreón mellé jár egy Antigoné. Végre egy mártír, az kell nekünk. A Mártír. Aki dönt. Aki felelősséget vállal. Helyettünk.

Persze, persze… A nagy dolgok! Azok Csodásak!

De ki is az az Iszméné? Mi lett vele?

És mi lesz velünk?


„Ebben a megkapóan egyenes vonalú értelmezésben a nyitó jelenetben Iszméné amúgy nagyon is megfontolandó érveire azért nem válaszol Antigoné, mert érzelmileg, zsigerileg egyszerűen máshol tart, mint nagyon okos, saját életéért, de őérte is őszintén aggódó húga. Pallagi Melitta olyan magától értetődő, hétköznapi természetességgel beszél és cselekszik, hogy igazát nem is lehet megkérdőjelezni. Hétköznapi viselkedés, sehol egy hősi póz, patetikus megszólalás, vagy a küldetéstudat bármilyen jele. Egyetlen lendületből, következetesen végig vitt, pontos alakítás.
 (…) Viktor Balázs rendezői értelmezése egy végtelenül tiszta gondolkodású, hétköznapi lányt állít elénk, aki úgy buktatja meg Kreónt, hogy ez még csak szándékában sem állt. Antigoné végigment azon az úton, amelyen végig kellett mennie.”
Karsai György: Mitől lesz valakiből hős? revizoronline.com


Támogatók: FÜGE Produkció, Stúdió K Színház
A vendégjáték támogatója: NKA Színházművészet Kollégiuma

www.ter12.hu

14 éven felülieknek!
Korlátozott nézőszám!

Az előadás hossza: 75 perc

Fotó: Slezák Zsuzsanna