„Elrejtőzök a világ elől, s szavak nélkül szólok hozzád.
Rajtad kívül senki nem hallja meg a történetemet,
Még akkor sem, ha tömegek előtt mondom el azt.”
(Dzsalál ad - Dín Rúmí)

„Andrej Boka nagy mesterekre jellemző precizitással bontja ki a családon belül uralkodó viszonyrendszert. Groteszk, olykor horrorisztikus elemekkel operálva sejtet bizonyos dolgokat, de nem sieti el a történetmesélést. Egy-egy szűk kis szobába zárva a közönséget a négytagú családdal – és a két lábon járó, sztiroporfejű játékmacival, a néma szem- és fültanúval –, intim közelségből mutatja meg a szigorú keresztény erkölcsiséggel leplezett bűnöket. Lassan, fokozatosan jutunk el a testi fenyítéstől a lelki terroron át a szexuális zaklatás közvetlen közelről történő megtapasztalásáig – és közben tétlenül nézünk a hangtalanul segítségért kiáltó kislány szemébe, vagy nézünk félre, azzal nyugtatva meg a lelkiismeretünket, hogy ez úgyis csak egy előadás.”
Pressburger Csaba: Elfordított tekintettel, pressburger.org / Újvidéki Rádió


„[…] azzal, hogy a rendezés megszünteti a hagyományos játék- és nézőtér konstrukciót, lehetővé teszi, hogy nem távolról szemlélve, hanem belülről, szó szerint testközelből éljük át a négytagú családban történteket. […] A téma fontosságát erősíti a visszafogott, célratörő rendezés és a színészek minden teatralitást nélkülöző jelenléte. Pontos gesztusaikkal, beszédes tekintetekkel teszik hitelessé ezt az egyszerre családi és közösségi drámát. Béres Márta a kislány belső lelki bizonytalanságát, fizikai kiszolgáltatottságát, Mikes Imre Elek a fiú megaláztatását, Mezei Kinga az anya alárendeltséget és zsarnoki magatartást ötvöző kettősségét, Mészáros Gábor pedig az apa túlzott szigorát és ferde hajlamait fejezi ki meggyőzően.”
Gerold László: Szerep és/vagy művészet, vajma.info