Egy nyugodt, csendes kisváros, valahol az alföldön. Ide érkezik haza a színésznő, aki éppen személyes és szakmai válságát éli. Azért jön, hogy eladja az örökségét és a kisváros csendjében kissé összeszedje gondolatait. Minden egyszerűnek tűnik: csak elintézi a hagyatékot, összefut néhány régi baráttal, aztán visszatér, hogy folytassa a napi rutint.
Rövid látogatás során a kisváros csendje alatt megmozdul a múlt, az örökségnek az a része, amelyet nem szabályoz a törvény, amit mindannyian magunkban hordozunk. Ahogyan ezek a rétegek a felszín felé törnek, úgy mélyül a színésznő személyes válsága, amíg lassan közösségivé nő.


„Egy fiatal színésznő (mérsékelt és kicsit szégyellt sorozatszereplős hírnévvel) visszatér a szülővárosába, hogy eladja a házat, amelyet a családjától örökölt. Megtalálja nagyanyja naplóját, és ekkor szembesül azokkal a titkokkal, amelyek évtizedeken át hatottak az életükre, anélkül, hogy beszéltek volna róluk. A főszerepet játszó Sebők Maya és színésztársai játéka személyességével hat, a nézőtéren is érzékelhető intimitásélménnyel ajándékozza meg a nézőt. Most sem marad el a közös zenélés-éneklés. (Ez egyébként megint közös ismertetőjegye az előadásoknak: hogy nemcsak az ének, de sokszor a színészek hangszeres tudása is beleépül a játékba.) Külön meg kell említeni a jelmezeket is: Sebők Maya prémes nyakú kezeslábasa például valahogy őzbarnára festi a karakter szomorúságát is.”
Turbuly Lilla: Mozgásban - A nagyváradi HolnapUtán Fesztiválról, Kútszéli Stílus

„Mit vinnél magaddal a régi családi házadból, ha el kéne adnod? Mi az, ami a kézzel foghatót, a felértékelhetőt másik dimenzióba helyezheti? Miért kötődünk bizonyos tárgyakhoz, helyszínekhez? A szereplők mind a múltjuk kézzel fogható bizonyítékaihoz vannak láncolva. Visszatérve, a színésznő is ebbe kapaszkodik, biztos pontot keres saját illetve felmenői múltjában, ami értelmet ad mindannak, ami a jelenben történik.”
Brassai Eszter: Kopott életek egy ház falán, szigligeti.wordpress.com


A Váróterem Projekt 2010 óta működik Kolozsváron. Jelenleg ZUG.zone nevű stúdiójában dolgozik és játszik. Magát függetlenként határozza meg. Fiatal, bátor és egyedi látásmódú rendezőkkel dolgozik együtt. Ebből kifolyólag előadásaiban sokszor egymástól nagyban különböző nyelveket használ. Ezt egységesíti a társulati struktúra, az állandó csapatra való törekvés. Közönségével a társulat közvetlen kapcsolatra törekszik, a merev színházi protokollokat kerüli. Több alkalommal láthattuk már a Régi Zsinagógában előadásaikat.

Az előadás támogatói: AFCN, NKA, EMMI
Partnerek: Mesele Vesele étkezde, K+ közösségi tér

14 éven felülieknek!