Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve át az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet. Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik. Ide is követi őt szerelme, ám Orfeusz számára kiismerhetetlen ez a világ, egyszerre ügyefogyottá és tehetetlenné válik – nincs ereje szembemenni a 21. század világképével. Megpróbál megfelelni Eurüdiké új ízlésvilágának. Orfeusz azonban nem képes megtagadni önmagát: a szeretett nőtől teljesen eltérő, lényegileg lassúbb, belső ritmusa nem talál harmóniát megváltozott szerelme hétköznapjaival. Halhatatlannak hitt, még a halált is túlélő szerelmük kerül veszélybe. A boldog, kortalan lassúság értelmezhetetlenné válik a jelen múlandóságában, gyorsaságában. Orfeusz újra lemegy az alvilágba a szerelme után, de most a kapcsolatuk válik pokollá. A táncduó a mítosz világa és a ma valós viszonyai között feszülő ellentétet mutatja be, ám drámaiságában ennél jóval tovább megy, hiszen hőseit is demitologizálja. Orfeusznak és Eurüdikének most nem afféle gigászi ellenfelekkel kell megküzdeniük, mint a halál. A hétköznapok, a változás, a különböző világnézet hozta dicstelen, mégis kemény harc lesz az övék.
Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán együttműködésük sok éves tapasztalatait sűrítik duójukba, Dömölky Dániel letisztult látvány- és díszletkonstrukciójában, a Gryllus Ábris sound designer által teremtett atmoszférában. Az előadás idén elnyerte a veszprémi Tánc Fesztiválja fődíját.
„Igen ritkán látni a honi kortárs szcénán belül ilyen alaposan kidolgozott, precíz és nehéz koreográfiát, megannyi nagyszerű megoldással-ötlettel. Remeknek találtam a ritmusváltásokat, és az éteri-finom epizódokkal, közjátékokkal az előadóként is meggyőző kettős képes volt intim hatást kelteni, többször erős érzelmi tartalmat közvetítve. Eleve: Simkó és a példásan partneroló Grecsó kitűnő párost alkot, márpedig ez a jó duó alfája és omegája. Emellett – tűnjek bár ómódinak – nagyra értékelem, amikor egy táncművet nézve (képviseljen az bármilyen zsánert, stílust)rácsodálkozhatok egy-egy mozdulat, mozgássor szépségére, igazságára, hitelére, különlegességre, és ez ilyen fehér holló produkció – e tekintetben is szembe megy a trenddel.” Horeczky Krisztina: Poklocskáink, szinhaz.net
„Egy tanulságos, szép mitologikus történetet felelevenítő, kiválóan kidolgozott és előadott, jó ritmusú produkció [...]” Kiss Annamária: Pokoli tánc, prae.hu
Simkó
Beatrix táncművész, koreográfus és médiaművész. Budapesti munkái mellett gyakran dolgozik nemzetközi tánc- és színházi koprodukciókban, az elmúlt években Berlinben, Bécsben, Grazban és Bernben. Tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytatta, média design szakon szerzett
diplomát. Egyéni alkotásai mellett hét éve dolgozik együtt a Duda Éva Társulattal. 2014-ben Fülöp Viktor állami ösztöndíjban részesült, 2015-ben a Theatertreffen színházi szemle nemzetközi programjának magyarországi ösztöndíjasa volt. Grecsó Zoltán táncművész, táncpedagógus és koreográfus. Jelenleg szabadúszó táncművészként és
koreográfusként dolgozik. 2014-ben Fülöp Viktor ösztöndíjas
táncpedagógus. 2011 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2015 szeptembere óta a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanít kortárstáncot. 10 év szakmai múlt alatt közel 60 különböző produkcióban vett részt. 2009-ben hozta létre saját improvizációs stúdióját, amely Willany Leó
Improvizációs Táncszínház néven vált ismertté.
Támogatók: NKA, EMMI, Vígszínház, Műhely Alapítvány, Sín Produkció, Spicc Stúdió, Movein Stúdió, Eötvös 10, Pro Progressione, PUR E, DNN, deephoto
14 éven aluliak számára nem ajánlott!
Jegyár: 2000 Ft, diákigazolvánnyal 1200 Ft
Koreográfia, tánc: Simkó Beatrix, Grecsó Zoltán
Zene: Gryllus Ábris
Látvány: Dömölky Dániel
Jelmez: Földi Petra
Producer: Pro Progressione
Produkciós menedzser: Vodál Anita
Külön köszönet: Ágoston Stefánia, Bagi Anna, Kálmán Eszter, Nagy Bálint, Pető József, Reich Tamás, Sebők Borbála, Szellő Ádám, Zsalakovics Anikó
Galéria