Szvetlana Alekszijevics (Csernobili ima) és Wladimir Tchertkoff (The Crime of Chernobyl: The Nuclear Gulag) szövegei nyomán.

Egy nagy fehér papír és néhány szénceruza. Ha kicsit figyelmesebben megnézzük: grafit. És néhány radírgumi. A díszlet. Bármit rajzolunk a fehér papírra, ki lehet radírozni. De a grafit nyoma a kitörlés után is ott marad a papíron. Nem olyan könnyű megszabadulni tőle.
Mi történt Csernobilban? 1986. április 26-án, 31 évvel ezelőtt robbanás történt a V.I. Lenin atomerőmű 4-es reaktorában. A robbanás következtében beszakadt a reaktor teteje és nagy mennyiségű radioaktív hulladék jutott a légkörbe. A reaktor körül pedig mindenfelé radioaktív hulladék: uránium, plutónium, cézium. S ha kicsit figyelmesebben megnézzük: grafit.

“Könnyű elcsúszni a banalitásokon, főleg a felfoghatatlan dolgok banalitásain (…) Az elme is csak egy bizonyos mértékű borzalmat képes felfogni, mielőtt védekezően kikapcsolna. Erre a logikára támaszkodva, ha egy olyan veszéllyel állunk szemben, ami meghaladja a képzeletünket, akkor azt a konklúziót vonjuk le, hogy a veszély egész egyszerűen nem valós. (…) A titkolózás ideje lejárt. Csernobil változtatta meg. (…) Neked mindegy, hogy egy, két hétig szeretlek vagy az életem végéig?”

A Váróterem Projekt 2010 óta működik Kolozsváron. Jelenleg ZUG.zone nevű stúdiójában dolgozik és játszik. Magát függetlenként határozza meg. Fiatal, bátor és egyedi látásmódú rendezőkkel dolgozik együtt. Ebből kifolyólag előadásaiban sokszor egymástól nagyban különböző nyelveket használ. Ezt egységesíti a társulati struktúra, az állandó csapatra való törekvés. Közönségével a társulat közvetlen kapcsolatra törekszik, a merev színházi protokollokat kerüli.

„A Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima és Wladimir Tchertkoff The Crime of Chernobyl: The Nuclear Gulag szövegei nyomán készült produkció a harminc évvel ezelőtti atomkatasztrófa következményeivel foglalkozik. A sugárterhelés egészségügyi következményeivel is, hiszen anélkül nehezen lehet beszélni a balesetről. Mégis, miközben feldagadó szövetekről és örökre lecsukódó szemű újszülöttekről beszél a szöveg, [az] előadás főként a pszichológiai és társadalmi hatásokat firtatja. Az alkotókat is beleértve a teremben alig néhányunknak lehetnek saját emlékei a kommunizmusról, a nyolcvanas évekről, a jódtablettáról és a tejivási tilalomról, az akkori hírzárlatról és a hatóságok által fenntartott bizonytalanságról.”
Boros Kinga: Kommunista Armageddon, Színház

„A Reacting Chernobyl elégiája annak, ahogyan az ember elveszíti az uralmat a tudomány, a történelem és a jövője felett is. Az előadás azt sugallja, hogy 1986-ban új időszámítás kezdődött, de erre csak lassan jöttek rá azok, akikkel elkezdődött: a meghódított atom elszabadult, a fejlődés illúziójáért súlyos árat fizettettek az állampolgárokkal. És elégia a beteg, egyre kevesebb életkedvvel játszó gyerekekért is, akikre legintenzívebb hatással volt a katasztrófa, akiknek a jövőjét végső soron az állam zökkenőmentes működésének és a vállalati profitnak áldozták be (...)”
Kulcsár Árpád: Most játsszuk azt, hogy nukleáris katasztrófa, Transindex.ro


14 éven felülieknek!
Korlátozott nézőszám!