Venyedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski című regénye alapján

Nyomasztó és felemelő utazásra hív Jeles András a kaposvári egyetemistákkal készült vizsgaelőadásában. A lázas víziók két fő ihletője Venyedikt Jerofejev nálunk is jól ismert kultregénye, a Moszkva-Petuski, valamint Schubert Téli utazás című dalciklusa. Az élő zene és a töredékesen elhangzó szöveg különleges egységbe olvad össze az előadásban. Mintha a főszereplő, Venyicska fejének belsejében lennénk. Az állandó alkoholmámorban úszó figura torzképét látja csak az őt körülvevő valóságnak: a végtelen hosszúságúra nyúló vonatút alatt egy sor bizarr alakkal találkozik – vagy talán csak fantáziája játszott vele, és valójában mindvégig egy helyben maradt? Lineáris történetmesélés helyett asszociációk, (ének)hangok, súlyos csöndek hozzák létre az előadás különös, álomszerű világát.

„Nem láttuk meg a Kremlt, nem jutottunk el Petuskiba, de Jeles András látomásos színháza az extrém esztétikum világába vezetett, alkoholnál jobban tágítva elfásult képzeletünk belső végtelenbe nyíló távlatait.”
(Fehér Elephánt: Téli utazás, toptipp.hu)

„A torz teremtmények azonban nem a gyakran elrettentő maszkoktól érdekesek igazán, hanem attól a precízen felépített és kitalált szerepkörtől, ami alól az ifjú, huszonéves színészek egyetlen nem látszódnak ki. Személyiségüket, jellegzetességeiket, hangjukat, testüket, talán még tehetségük mértékét és hibáikat is négyzetcentire pontosan fedik le a sebészi pontossággal felépített és abszurditásig fokozott kreatúrák. A szürreális és végtelennek tűnő jelenetsor nem értelmünkön és fülünkön keresztül áll össze egy egésszé, hanem szemünkön át hatol be, méghozzá erősen nyomot hagyva órákig.”
(Krupa Zsófia: Pécs-Petuski tengely, Fidelio)

„Grotowski egyik állítása szerint az igazi színházi előadás nem igényel nézőket – a paradoxon jelentését most értettem meg. Ez az előadás akkor is létezne, és akkor is színházi előadás lenne, ha egy néző sem látná. Ha csak a szereplők néznék egymást, ha a szereplők egymásnak játszanának, vagy inkább egymás számára léteznének, mert nézéseik – és nagyon sokszor nem is egymásra néznek, hanem előre, maguk elé révednek, zsibbadt-mereven, szemük csillog, hozzáteszem, tehetségesen, vagyis élettelin – már önmagukban megteremtik azt, amit színháznak nevezünk, nézéseik, megszólalásaik, váratlan hangsúlyaik, monológjaik nem a hatásra törekednek, hanem egy lény létezéséről tudósítanak, legyen az hús-vér ember vagy szellemlény, pokol elkárhozottja vagy angyal.”
(Forgách András: Megfagyott könnyek, Revizor)

www.mk.ke.hu

Korlátozott nézőszám, jegyelőjegyzés szükséges!

Jegyár: 800 Ft, 21 év alatt diákigazolvánnyal 500 Ft