Gergye Krisztián Társulata a 2011-es évben ünnepelte létezésének 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a 2011-2012-es évad egészén átívelő viktimológia performansz-sorozatot indított Trilógia Maraton címmel. Az első, A feltépett múlt című trilógia összegzésére 2011 novemberében került sor a MU Színházban, melynek keretében létrejöhetett az első viktimológia-előadás. Az egyszeri és megismételhetetlen, helyspecifikus performanszok után (Kőszeg – Passio reversible / Pannonhalma – Áldozat / Szépművészeti Múzeum – Csendélet zajjal) a hagyományos színházi térben megszületett összegzés, az ember személyes és történelmi múltjának analógiáival, a személyes gyökerek kutatásával a múlttal való szembenézés lehetőségeit keresi, hogy irányt és értelmet találhasson jelenének.
Izgalmas és kihagyhatatlan lehetőségnek tartjuk, hogy egy színházi térre szerkesztett kísérleti performanszunkat újra kimozdítsuk a hagyományos színházi keretekből, hogy egy trilógia emléknyomait helyezhessük egy a színházi minőségében újraszakralizált, anno szent térben. A szegedi Régi Zsinagóga épülete, mely számos alkalommal látta már vendégül Gergye Krisztián Társulatát, olyan helyszín, mely az eddigi katolikus kulturális kontextusok konfrontációjába helyezett viktimológiai tematikának egy szélesebb teret nyit a zsidó-keresztény hagyomány tekintetében. Ez a kortárs viktimológia, mely a szent és profán, a múlt és a jelen, a személyes és a történelmi konfrontációjából építkezik, az egyetlen értelmes lehetősége társulatunknak, hogy az adott kultúrpolitikai anomáliákra, a finanszírozási polémiákra, a jelenkor szélsőségeire reagálhasson.
Kritikai visszhang az első három stációról: „Amit látunk - vagy inkább átélünk -, nem mozgásszínház (az is); nem szószínház (az is). (…) Rítus, amelyben az egyéni és a történelmi találkozik; amely feltépi a múltat - vagyis jelen idejűvé teszi az elhallgatott, meg nem értett, föl nem dolgozott eseményeket.” (Ölbei Lívia, Vasnépe – Passio reversible, Kőszeg)
„Gergye amellett, hogy mer és tud nevetni magán, egy kamikaze bátorságával teszi közszemlére és vállalja fel az összes olyan szerepet, ami miatt egy összezáró, elveiben, értékeiben konzervatív és hagyománykövető társadalom egy férfit - és általános olvasatban: bárkit, aki különböző, más, nem betagozódni akaró - kivethet magából.“ (Papp Tímea, Fidelio – Áldozat, Pannonhalma)
„A harc, amit a fekete bárány vállalt, az ellentmondásokkal teli küzdelem most hirtelen valóban része lesz a világunknak, ahogy részese a teremőr, a művész, az alkotás, a közember és mindenki egyaránt. Kultúrpolitikai csatározások, kulturális ridegségünk és érdektelenségünk, cinizmusunk és kicsit megtébolyodott reménykedéseink karöltve tárulkoznak elénk ebben az előadásban.“ (Nyulassy Attila, 7óra7 – Csendélet zajjal, Szépművészeti Múzeum)
Galéria