THEALTER U21 plusz

75’

Van úgy, hogy éjjel-nappal színház. Fönt és lent is. Akkor is, ha „nincs értelme". Akkor is, ha „nem lehet”. Akkor is, ha „minek".
Hátha.

Egy fiktív (?) jövőben - egy sorstalan országban - egy fiatal társulat próbál... életben maradni. Követ görgetnek egy olyan világban, ahol kő kövön nem marad. Szorgos Sziszüphoszokként küzdenek, dacolva a hiábavalósággal.… mert ebben a fiktív jövőben - melynek természetesen semmi köze sincs jelenünk valóságához - miért is lenne szükség színházra? Vagy kő színház? De kő?

A Kaposvári Egyetem harmadéves hallgatói akkor is írnak, rendeznek, játszanak, amikor nem tanulnak. Minden idejükben és mindenhol. Órán, próbán, szabadban (időre és térre egyaránt vonatkoztatva), éjjel, hajnalban, amikor és ahol teret és lehetőséget kapnak. Az Ördögkatlan Fesztiválon, a Tűzraktérben, és most Szegeden. 2016-ban (és legalább három síkon) játszódó történetük akaratról (méghozzá szabadról), erőről, értelmetlenségről, színházcsinálásról (ez mind egy?).

Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot leleményes dramaturgiával, fürge nyelvvel, ötletes szituációkkal,  akkor is a legnagyobb dicséretet érdemelné  ez a teljesen önállóan, minden /tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinövendéke, Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai példázatot az azt színre vivő, alternatív független csapat, a „Kőfejtő” üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze,  rémítő lenyomatát adva színházi életünk rettenetes jövőjének. (…) De honnan tudhatják ezek az ifjú emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval,  hogy hogyan is állunk?  A kaposvári színház  társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük?  Honnan ez a tudatosság,  honnan ez a pontos ítéletalkotás?  - Mindig is érdemes lesz színházba menni, vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba is:  „Hátha.” (Fehér Elephánt)

http://k2szinhaz.blog.hu

http://www.mk.ke.hu/

fotók: Ördögkatlan Fesztivál