THEALTER U21 plusz
65’
„A cirkusz csalárd homlokzat, amelyre a világ szakadatlanul
saját hazug mivoltát festi, és amely mögött az alkotó szellem szükségképpen
elsorvad és elkallódik és elpusztul.” (Thomas Bernhard)
Az előadást Thomas Bernhard, E. T. A. Hoffmann és
Robert Franklin Leslie szövegeinek felhasználásával hozta létre a Szegeden is
jól ismert Hólyagcirkusz társulata, melyet komolyzenei, színházi és képzőművészeti múlttal rendelkező
független művészek alapították 1997-ben. Előadásaik a cirkusz, a performansz, a
kamara-opera, a zenés dráma és a különös hangszerekből álló látvány-színház
határmezsgyéin egyensúlyoznak.
„A Hólyagcirkusz a bizonytalanság, a kilátástalanság, a
kétkedés, az értékválság és -devalválódás saját társulati létére vonatkoztatott
pillanatfelvételét tárja nézői elé, jobbára mellőzve a konkrét (térhez és
időhöz kötendő) utalásokat és kapaszkodókat.
(…) Amitől a
Hólyagcirkusz Kulterere mégsem
univerzális, hanem aktuális, az (színházi és hólyagcirkuszos) önreflexivitása.
(…) A Hólyagcirkusz tagjai tragédia közbeni apátiát játszanak el, valami
(akármi) után, ami megtörtént, és aminek következtében medveségüktől kívánják
őket megfosztani a külső körülmények; és valami (akármi) előtt, ami meg fog
történni, és aminek következtében medvebőrüket lecserélni lesznek kénytelenek.”
(Markó Róbert: Takaróddzék deszkába, Revizor)
„A
Hólyagcirkusz irodalmi szövegbetétekből összekovácsolt kollázsát valójában a
zene formálja: előkerülnek a csengettyűk, a lófarkak, csörgők, különféle furcsa
hangszerek, na és persze az egyhúrú hólyaghegedű, melyből Szőke Szabolcs
virtuóz módon csal ki gyors futamokat, elevenít meg anekdotákat.” (Bánosi
Eszter: Lássuk a medvét!, Kikötő online)
„Cirkusz, színház, valóság. Medve, színész,
ember. Ebből a hat fogalomból áll össze a Hólyagcirkusz Társulat rendkívüli
előadása, a Kulterer, amely három medve, egy szamár, egy idomár és egy
cirkuszigazgató monológjaira és énekeire épül. Mindezek mellett felveti a
posztmodern egyik legközpontibb kérdését, hogy hogyan lehet érvényesen
történetet mesélni – vagy lehet-e egyáltalán? […]
Mindazonáltal
borús hangulat árad a ketrecből és környékéről. Minden
egyhelyben marad, nincs változás, minden stagnál. Az ember nem volt és nem is
lesz szabad, de talán jobb is neki így, amíg nem tanul meg gondolkodni, és nem
tanul meg védekezni a „hipnózis” ellen. ” (Sára Eszter –
7óra7)
„Nem tudom, mit higgyek. Azt hiszem, amit látok: ez a
legszomorúbb Hólyagcirkusz-előadás, amit valaha is megnéztem. Tekintve, hogy az
egészben van valami körbezárulás is, csak azt kell kitalálni: annyira szomorúak
vagyunk, hogy inkább nem csinálunk tovább színházat, vagy nem csinálunk tovább
színházat, ezért annyira szomorúak vagyunk. Vagy mindkettő. Vagy legalább csak
az egyik, és most nem azt akarom mondani, hogy nem tudom elképzelni
Hólyagcirkusz nélkül az életet. Sőt, ez most a legfőbb vágyam: csak elképzelni
szeretném Hólyagcirkusz nélkül, és nem átélni.” (Fáy Miklós –Élet és Irodalom)
Támogatók: NEFMI, NKA, Merlin Színház
http://www.holyagcirkusz.hu/
Fotó: Puskel Zsolt
videó:
http://www.szinhaz.tv/series/holyagcirkusz_tarsulat/kulterer
Galéria