„vége a nyárnak
csontomba csavarmenetet
vág mosolyod
csuknak a csókok
zárnak a vágyak”

„A címet a hangzása miatt választottam. A Yu-Hu majdnem úgy hangzik, mint a Juj-juj! vagy: Hú-hú-hú... A jujuj a tragikus hangütését húzza alá, a húhúhú az elbizonytalanodott jókedvét (mely álnokul lapít az iszonyatban) a versnek. A rap vulgáris műfaj, ezért választottam.” (Domonkos Domi István)

Domonkos Domi István, 1979 óta Svédországban élő, vajdasági származású költő és prózaíró nagylélegzetű versét, a Kormányeltörésben „folytatását” helyezi zenei közegbe a Pont(y) Műhely. Keszég László, Márkos Albert és a közreműködő zenészek megkísérlik zenével és vetítéssel totális színházzá formálni a poémát.
A cím metaforikus. Nem kifejezetten rap, ugyanakkor kétségkívül zenei képzeteket keltő verselés, mely hol a sanzon, hol a kuplé, hol a sramli, hol a csujogató előképeit is követi. A szülőföldről történt menekülés, a szerelem, a földön, hazában, önmagában kezdődő bujdosás története ez. A YU az egykori Jugoszláviát, a HU Magyarországot is jelenti, hangzásától függetlenül. Domonkos a valamikori Új Symposion kiemelkedő alkotója, bár nagyon régen arra kényszerült, hogy elhagyja szülőföldjét, költeményeivel ma is elsősorban abban a kontextusban jelenik meg, amelynek meghatározó alakjai Tolnai Ottó, Végel László, Ladik Katalin és mások. Valaha Jugoszlávia legjobb jazz-pozánosa volt, majd a legvadabb magyar költő, hogy ma egy svéd pszichiátrián segítse az embereket.

„A verset Djuphultban, Svédországban írtam. Azidőtájt épp favágó voltam, Mannfreddal, a szomszédommal irtottuk a fenyvest. Közben pityizálgattunk és hogy, hogy nem, a láncfűrész a bőrkesztyűn keresztül a hüvelykujjamba szaladt. A verset ekkor írtam három nap alatt. Ujjamról a kötést csak két hét múlva vették le.”
(Interjú Domonkos Domi Istvánnal, www.a38.hu)

A Pont Műhely nem egészen színház, erősen húz a zenekarosdi felé, irodalommal és zenével átitatott összművészeti alkotóközösség. A színházi rendező, Keszég László és a csellista-zeneszerző Márkos Albert összeszokott partnerek: Márkos Keszég rendezéseihez ír muzsikát, Keszég pedig Márkos nagy zenetársulata, a Budbudas aktív tagja. A szöveg és zenei hang egymással szövetségre lép. Ugyanakkor nem megzenésített versként funkcionál, és nem állítható be a többi színpadi zenés műfaj sorába sem. Ha már a színpadi környezetet kell megfejteni, sokkal inkább színházra alkalmazott vers-zeneként aposztrofálható. Európában Sprachgesangnak, az Egyesült Államokban spoken wordnek hívnák az előtérbe ültetett Keszég hol ritmikus, hol totálisan szabad szövegmondását. A bal szélen Mezei Szilárd brácsázik, Márkos Albert csellózik, Keszég tőlük választja el a bőgős Hock Ernőt és a dobon (és néha akusztikus gitáron) játszó G. Szabó Hunort. Így tehát a kortárszene a jazz mellett foglal helyet, a háttérben vetítés kíséri a produkciót, és történik mindez irodalmi fennhatóság alatt.



www.pontmuhely.hu

A III. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivállal és az SZTE Őszi Kulturális Fesztivállal együttműködésben.