táncszínház

Míg a friss Harangozó-díjas Duda Éva legutóbbi darabjában, az Arénában szikár, salétromos ösztönöket és vágyakat bogozott egy erőtől izzó dekadens világban kóborolva, addig Az Ismeretlen a földi léttől elrugaszkodottabb, idealizált, metafizikusabb hangon szól. Azt kémleli, hogy merre vezet az út kézzelfogható és láthatatlan találkozásaink után, hogyan engedhetjük el egymást, mit eresztünk, mit tartunk meg hátrahagyott metszéspontjainkból. Két szellem találkozása az eleve elrendelés, a sors, avagy a véletlen műve, vagy a vágy és a képzelet játéka? Van-e a túlvilág, ahol vigyázó szemekkel tekintenek ránk, vagy vándorló lelkekként utazunk tovább, vagy csupán a nagy semmi van? Az Ismeretlen állandó és visszatérő kérdéseink mögé tesz ugyan újabb kérdőjeleket, de mindeközben elrepít minket egy távoli, belső utazásra, ahol levedlik a jelen, a cselekvéskényszer, és feloldódnak a nemek közti ellentétek. Ahol a csend az úr, és ahol mi csak látogatók vagyunk.

A két utazó áthajol egymáson, keresetlen várótermi találkozásra adják fejüket. Nézd csak, éteri selyemfény simul a válaszfalhoz életem és a csodaföld között. Angyal vagy, lelkem, szélfútta klisé-tünemény.
Az Ismeretlen iszamos határmezsgyén motoz billegve, evilágból túlvilágba kanyargó magányt mutat, közben találkozást, tudást kutat, az ösvényt azzal szegélyezi. Galaktikus helykeresés földön-vízen-kőben, a tudhatatlan pofátlan, fuldokló feszegetése.

„...Mit kell valakinek elmondania ahhoz, hogy valami értelme vagy haszna legyen?
Az, ami velünk történt, vagy mindenkivel megtörtént vagy csak velünk, az egyik esetben nincsen benne semmi új, a másik esetben nem érthető. Csupán azért írom le azt, amit érzek, mert így csillapítom annak a lázát, hogy érzek. Annak, amit megvallok, nincsen jelentősége, mivel semminek sincsen jelentősége.
Tájképeket készítek abból, amit érzek. Az élmények vásári forgatagát készítem el...”
(Fernando Pessoa írásaiból)


www.cedt.hu
www.dudaeva.hu