Parasztként írni csak igazán nagy dolog, bölcsészként túl kézenfekvő – vallja Hartay Csaba költő, író, tehenész agrosznob, s még hozzáteszi, olyan költővel nem áll szóba, aki nem tudja, hogyan keletkezik a hígtrágya.
A Nem boci! prózái úgymond az „mezőgazdaságból élő, kétkezi munkások” egzotikus világáról mesél. Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek a Körös-parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és elbeszélői irónia, humor, mondják a „műveltek” a kötetről. Tessék kikászálódni az elefáncsont-garzonból, kimerészkedni vidékre, merni roncsoltat gondolni, roncsoltul mondani! Ezt meg mink mondjuk.
Téeszről íratszsz könyvet? Te normális vagy?! – mondták a kiadói szerkesztőnek a készülő kötetről.
A viharsarki szerzőt és prózáját Kémeri Attila kultúrkubikos és Balog József istállómester ebben a szellemben ekézi a Megállóban.