Itt a vége, fuss el véle! – meseíró pályázat felolvasó délutánja

Jan Terlouw – Kiből lehet király? c. meseregényének Előszavát bocsátjuk elétek. A helyszín Katória fővárosa, Tudorkút. Ahol az a bizonyos vad, viharos éjszaka különösen fontos két ember számára. Az egyik Katória öreg királya, a másik egy újszülött csecsemő, aki a Szilárd nevet kapta.

Olyan meséket várunk, ahol a hős a hagyományos mesei szerepektől eltérően jelenik meg. Ahol nem biztos, hogy a legkisebb fiú a legügyesebb, hiszen a mi hősünknek, Szilárdnak nincs testvére. Ahol nem feltétlen hamuban sült pogácsával indul útnak a főszereplő és nem kell öreganyjának szólítani a boszorkányt ahhoz, hogy szerencséje legyen. A mese szereplői lehetnek emberek, állatok vagy más fantázialények, ami csak elképzelhető. A meséhez illusztrációk is készíthetők!

Egy pályázó egy mesével vehet részt a pályázaton.

Terjedelem: maximum 2 A/4-es oldal kézzel írva

A beadás módja és határideje: 2014. május. 17-ig 13:00-ig személyesen adhatjátok le a MASZK Egyesület közösségi irodájában, mely a „Megálló – Tarján felett az ég” nevet viseli.

Eredményhirdetés május 22-én 17:00-kor ugyanitt, melynek alkalmával a győztes mesék felolvasásra kerülnek.

Címünk: Budapesti körút 23. Elérhetőségeink: Ale Évi közösségszervező koordinátor +36 30 697 2004 Újhelyi Andi közösségszervező koordinátor +36 30 720 0279

A pályázaton kérjük a következő adatokat feltüntetni: név, életkor, elérhetőség, valamint az iskola neve, címe, felkészítő tanár neve, illetve szülő neve és elérhetősége. Nevezési kategóriák: – 3-4. osztály – 5-6. osztály

Jan Terlouw: Kiből lehet király:

„Tizenhét évvel ezelőtt vad, viharos éjszaka köszöntött Katóriára. Ez az éjszaka különösen fontos volt két ember számára: az egyik Katória öreg királya, a másik egy újszülött csecsemő, aki a Szilárd nevet kapta.
Az öreg királynak ez volt az utolsó éjszakája. Nyolcvan év szállt el fölötte, és nagyon belefáradt már a trónon való üldögélésbe. Egész életében barátságos, jó természetű
ember lévén, sohasem pártolt el tőle a szerencse.
- Remélem – mondogatta mindig –, hogy egy undok, nyirkos, viharos éjszakán halok majd meg, jégeső, hózápor, mennydörgés és villámlás közepette. Utálatos
dolog meleg, tavaszi éjszakán meghalni, amikor a levegő virágillattal van tele. Ilyen éjszakán inkább a parkban sétálnék, nézném a tóban úszkáló hattyúkat, és csodálatos tűzijátékot rendeznék: egyáltalán nem lenne kedvem meghalni.
És kívánsága valóra vált! Azon az éjszakán, amikor örökre lehunyta a szemét, az évszázad legszörnyűbb vihara tombolt Tudorkúton, a fővárosban. A förgeteg
kiemelte az öreg, kiaszott testből a király lelkét, és messze, az élő világ határain túlra repítette.
A király utolsó éjszakája egyúttal a csecsemő Szilárd első éjszakája is volt. Születése pillanatában érte el a vihar a tetőfokát, iszonyatos mennydörgés robbant a város
fölött. Szilárd tágra nyílt szemmel jött a világra.
- Fiú! – adta hírül a bába. – És kék szemű!
Szerencsére az újszülöttet azon az éjszakán csupán két dolog érdekelte: a tej és az
alvás. Hála istennek, nem is sejtette, mennyi szörnyű megpróbáltatás vár még rá.”

A folytatást rátok bízzuk, gyerekek!