Parlagfűgyűjtő, szemét- és jegyszedő, színpadtakarító, lóti-futi, számolózseni, tolmács, statiszta kerestetik! Munka: sok. Fizetés: semmi. Van, akinek ez megéri? - kérdeztük a nyári fesztiválönkéntességről a Bűvészetek Völgye, a szegedi szabadtéri, a Thealter és Zsámbék szervezőit.

- Egyszer a külföldi színész torkán úgy megakadt a halszálka, hogy az ügyeletre kellett rohannunk vele - meséli a szegedi Thealter fesztivál programszervezője, Bodon Györgyi, amikor azt kérdezem: mi minden fér bele önkénteseik "munkaköri leírásába". - Előfordult az is, hogy több köbméter földet, tyúkot vagy hörcsögöt kellett szereznünk az előadásra.

Ennél jellemzőbb segítőmunka a hazai nyári fesztiválokon a "lóti-futizás", ami fesztiválújságok, műsorfüzetek, szórólapok, üzenetek ide-oda röpítését jelenti. Van még díszletcipelés, jegyárusítás és -szedés, színpadtakarítás, színészkísérés.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon méretei miatt szükség van közönségirányítóra is: hol a keresett nézőtéri szektor, a mosdó, a büfé. - Állandó telefonkapcsolatban vagyunk a Dóm téren dolgozó, rendszerint művelődésszervező szakos önkénteseinkkel - magyarázza az igazgatóhelyettes, Herczeg Tamás. - Ha késne a kezdés, eleredne az eső, rajtuk keresztül tájékoztatjuk a közönséget. Cserébe szabad bejárást kapnak az előadásokra, meg egy kis pluszképzést a fesztivál működéséről a nyári gyakorlatuk kiegészítéseképp.

Ha már az ellenszolgáltatásoknál tartunk, az idei, július végi Thealter ebben is különleges. Évi 30-40 önkéntesüknek ebédjegyet adnak, a fesztivál végén pedig össznépi halászlevezéssel ünnepelnek. Ami itt kellemetlen: a parányi nézőterekre gyakran pont az egész nap güriző segítők nem férnek be. A Thealteren hat éve önkénteskedő Petró Annamária szerint viszont kárpótolja őket, hogy évente egy hétre közvetlen színházközelben lehetnek. Bár Annamari politológiát hallgat, minden vágya, hogy egyszer színházban dolgozzon - a háttérben, szervezőként. Kilenc éve kapcsolatokat építeni jött a szegedi fesztiválra, azóta visszatérő társulatai, barátai vannak. Rutinosan megoldja, ha a gondjaira bízott színészcsapatot kidobják a kollégiumból, ha elszállítják a tilosban parkoló autójukat, vagy ha fél délelőtt az egyik produkcióban szereplő kismalacra kell vigyáznia.

Ennél sokrétűbb segítőkben már csak a Bűvészetek Völgyének szervezőgárdája reménykedik, ők idén pályázatot írtak ki a rendezvénysorozat körüli munkákra. ÖnSePá - Önkéntes Segítők Pályázata - így nevezik az ingyenes segítőknek szóló kiírást, ahol edzett orrú fiatalokat parlagfűgyűjtésre, a kevéssé finnyásakat szemétszedésre és falutakarításra, a sportosakat lóti-futinak, a szociálisan érzékenyeket nyugdíjaskísérőnek és véradósegítőnek várják. Márta István igazgató ugyancsak a civil kurázsira apellál a völgy tolmácsainak, újságíróinak, tévéseinek, dizájnereinek és számolózsenijeinek toborzásánál - nem mintha nem fizetne nekik szívesen.

Csakhogy idén pénz híján marad el a huszadik, jubileumi Művészetek Völgye. Márta Istvánék reménykednek, hogy jövőre méltó születésnapot rendezhetnek évről évre csökkenő állami támogatásból is fönnmaradó fesztiváljuknak. Addig megtartják a Bűvészetek Völgyét - ahogy Márta mondja -, a performance jellegű fesztivált, ahol nemcsak a falutakarítóknak, hanem a fellépő művészeknek is igyekeznek kitapintani a nonprofit vénáját. Így magas állami kitüntetésekkel a tarsolyukban jönnek hozzájuk fellépni - útiköltségért és zsíros kenyérért - színészek, zenészek, például Babos Gyula, Jordán Tamás, az Amadinda Együttes, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata, a Budapest Ragtime Band, a Ráckevei Anna-Horváth Lajos Ottó színészházaspár, valamint Veszprém város művészcsoportjai.

Ahogy a kapolcsiak, megszokta már a Zsámbéki Szombatok Nyári Színházát szervező Mátyás Irén is: ha fesztivált akar, jobb a saját kezébe vennie a dolgokat, mint például önkormányzatuk húsosfazeka körül sündörögni. A zsámbéki stáb hivatásos szabadtéri színházként a kulturális minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatain is rendszeres forráshoz juthat. Helyi képviselő-testületük azonban nem találja elég vonzónak programjaikat, hogy pénzt adjon rájuk. Ezért a fesztivált bonyolító Zsámbéki Medence Idegenforgalmi Egyesület a hiányzó forintokat díszlet- és jelmezkészítő, rendezvényszervező és plakáttervező önkéntesek munkájával pótolja. Az már csak a hab a tortán, hogy vezetékes víz nélküli játszóhelyük tartályait a szimpatikus helyi tűzoltó-egyesület mindig föltölti, ráadásul ott őrködik előadásaikon. Mondják ugyanis, minden nyáron beköszönt néhány szokatlanul forró zsámbéki este.

Többnyire szombaton.

Valaczkay Gabriella

A cikk eredeti formájában elolvasható a nol.hu-n.