Függő játszma

Eddig csak lehetetlennek tűnt a magyar független színházak, bábszínházak és tánctársulatok jövője. A jelen helyzetben azonban megszűnés alternatívája sem zárható ki. A területen dolgozók nyitottak az egyeztetésre, ha lenne tárgyalási alapot képező konkrét információjuk.

Nyílt levél

A független színházi társulatok munkája az 1980-as évek óta meghatározó és magas színvonalú produkciókkal járultak hozzá a magyar tánc, a magyar színház, a magyar bábélet létéhez. A VI. kategóriába sorolt független színházak idei pályázói (97 szervezet) 2009-ben 5866 előadást mutattak be, mely produkcióknak 869.323 nézője volt.

A haza független színházak a kőszínházakkal közösen alkotják a magyar színjátszás szerves egészét. Ha az élő egészből kivágnak valamit, a teljes szakma csonkul. A független magyar színházak mobilitásuk révén a közönség olyan szegmenséhez is eljutnak, amelyek egyébként - vagy a kőszínház hiánya, vagy a magas jegyárak miatt - nem részesülnének színházi élményben.

A független színházak közel húsz éves működését a rendszeres minisztériumi támogatás tette lehetővé a működési pályázatok révén. A 2010-es működési pályázatokról azonban a mai napig nem kapott a szakma hivatalos tájékoztatást. A pályázati kiírás szerint a színházi törvény alapján a VI. kategóriába sorolt független társulatok 2010-es működési támogatásáról született döntést legkésőbb 2010. június 14-ig hozta volna nyilvánosságra a minisztérium. A minisztériumi támogatások elmaradása ellehetetleníti a független színházak további működését.

A független előadó-művészeti kategóriába tartozó szervezetek a szakma részeként, a szakma megújulásának érdekében mind a döntéshozókkal, mind a szakmával nyitottak az együttműködésre.

Ezt a nyílt levelet fogalmazta meg pénteken a Befogadó Színházak Társulása (BESZT), a Független Színházak Szövetsége (FSZSZ) és a Magyar Táncművészek Szövetsége (MTSZ). Arra, ami ez után történt, még ők sem számítottak. De kezdjük a történetet az elején.

A törvényi háttér

Az Előadó-művészeti törvényt 2008. december 8-án 221 igen szavazattal, 155 ellenében fogadta el az Országgyűlés. A színházak, zenekarok, balett- és táncegyüttesek költségvetési támogatását, valamint a színészekre, zenészekre és táncosokra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat tartalmazó törvény 2009. március 1-jén lépett hatályba. A törvény alapján meghatározott támogatás 2010-től vehető igénybe.

A törvény nem sorolja be kategóriába a központi költségvetési szervként működő előadó-művészeti szervezeteket, valamint az állam tulajdonosi részesedésével működő előadó-művészeti nonprofit gazdasági társaságokat. Ez kilenc szervezetet jelent: Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Nonprofit Kft., Nemzeti Színház Zrt., Nemzeti Táncszínház Nonprofit Kft., Magyar Állami Operaház, Pesti Magyar Színház, Budapesti Kamaraszínház Kft., Játékszín Teréz körúti Színház Nonprofit Kft., Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft., Duna Palota Kulturális Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. A kultúráért felelős miniszter köt legfeljebb öt évre szóló, többször megújítható közszolgáltatási szerződést meghatározott művészeti feladatokra kivételesen magas színvonalú művészi teljesítményt felmutató, hazai és nemzetközi szinten kiemelten elismert, állami vagy önkormányzati fenntartóval nem rendelkező előadó-művészeti szervezettel. Ez két szervezetet jelent: Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány, Krétakör Alapítvány. A 11 szervezet elviekben biztosabb anyagi háttérrel működhetne, ám képviselőik közül többen jelezték, hogy a törvényen kívüliség inkább hátrány, mint előny, hiszen míg a törvény financiális garanciákat nyújt, ők, annak hatálya alá nem tartozva az utóbbi években jelentős forráselvonást szenvedtek meg.

Azokat a (báb)színházi és tánctársulatokat, amelyek e területen kívül esnek, a törvény a profil, az előadásszám és a saját produkciók száma alapján hat kategóriába sorolja. A híradásokban szereplő, pénzügyi elvonás sújtotta kategória meghatározása: "A VI. kategóriába kell besorolni azt a független színházat, amely legalább két éve működik, és nem felel meg az I-V. kategóriába sorolás feltételeinek." Az elvonás által nem érintett I-V. kategóriába tartozó intézmények önkormányzati költségvetési szervként működnek vagy önkormányzattal kötött, az e törvény szerinti központi költségvetési támogatás igénybevételének időtartama alatt érvényes közszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek. Támogatásuk két részből áll: a fenntartó előző évi támogatásával arányos fenntartói ösztönző részhozzájárulásból, valamint a nézőszámtól függő művészeti ösztönző részhozzájárulásból. (Ezek mellett természetesen megmaradnak a pályázatokon nyerhető produkciós támogatások.) Ezzel szemben a VI. kategória alapítványi, egyesületi formában és nonprofit kft.-ként működő független társulatai alapvetően és szinte kizárólag a pályázati pénzekből (működési támogatás és produkciós támogatás) tudnak működni. A jelentősen alulfinanszírozott terület számára a törvény komoly biztonságot teremtett. (Tervezhetőséget azonban nem, mert még a "nagyok", a több éve folyamatosan, komoly eredményeket felmutató társulatoknak is évente kell regisztrálni és pályázni.)

2009-ben 108 szervezet regisztráltatta magát a VI. kategóriába. (Az Emtv. szerint 2010. évi központi költségvetési támogatásra jogosult, nyilvántartott szervezetek 2010. március 30-án lezárt adatai itt érhetők el. A 2010-es regisztráció határideje március 31. volt, előzetes hírek szerint mintegy ötvennel több szervezet kérte a regisztrációt VI. kategóriába.) Közülük 97-en nyújtottak be pályázatot az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz. A törvény újabb anomáliája, hogy a III. kategóriába - balett- vagy táncegyüttes, amely évente legalább 50 balett-, tánc- vagy mozgásművészeti előadást tart - mindössze két önkormányzati fenntartású együttes, a professzionális Győri Balett és az amatőr Alba Regia Táncegyesület tudta regisztrálni magát.

A tavalyi évben a működési pályázaton elnyert összes támogatás 1.159.200.000 forint volt - egyéb keretből még részesültek műhelyek, társulatok -, 2010-ben a szétosztható keretösszeg a törvény által garantálva - a "kőszínházakra" fordítandó mindenkori összeg egytizede -, alig hatvanmillió forinttal, 1.214.995.000 forintra nőtt. Ez a (báb)színházra, táncra költött teljes állami pénz 3,87%-át jelenti.

A jelenlegi helyzet oka és következményei

Az oktatási és kulturális miniszter március 16-án hirdette meg pályázatát (lebonyolító: Nemzeti Kulturális Alap), a beadási határidő április 16. volt. A kuratórium összeült, június 2-án meghozta a döntést. Az Előadó-művészeti tanács nagy többséggel ezt elfogadta, és június 17-én továbbította a javaslatokat a működési támogatásokról a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba - ahol a kulturális területet államtitkársági szintre helyezték -, a kormány pedig június 18-án hozott rendeletet a zárolásokról. A támogatási javaslatot nem hozták nyilvánosságra, azt nem írta alá Réthelyi Miklós miniszter, a kuratórium ismeretlen döntése tehát nem tekinthető hivatalosnak. A BESZT, a FSZSZ és a MTSZ vezetői július 7-én levelet írtak Réthelyi Miklós miniszternek, amelyben intézkedést sürgettek.

A vészharang július 12-én, egy Bozsik Yvette-interjú nyomán kondult meg, amelyet a koreográfus-társulatvezető a Színház folyóirat online kiadásának adott. A lap folytatta a független szcénában dolgozókkal készített interjúsorozatot, megszólaltatta Magács Lászlót, Pintér Bélát, Mihályi Gábort és Szögi Csabát, Vidnyánszky Attilát, Gergye Krisztiánt. Az elvonások mértékéről hírek kaptak szárnyra, a héten szó volt a teljes összeg húsz, illetve harminc százalékának elvételéről, illetve időleges visszatartásáról, sőt a teljes zárolásról is. Gáspár Máté, aki a kuratórium tagja volt, a Klubrádió július 21-i Hatos című műsorában arról beszélt, hogy nem vagyunk ex lex állapotban, a törvényben garantált összegeket pedig nem lehet megkérdőjelezni. Gáspár amellett érvelt, hogy épp a demokráciafelfogás érdekében kell, hogy legyenek más típusú működésmódok is a színházi struktúrában.

A Nemzeti Erőforrások Minisztérium egyetlen plénumon sem szólalt meg az ügyben, a minisztériumból érdemlegesen BESZT és a FSZSZ sem kapott információt, kérdéseire választ. Sajtólevelük után pénteken megoldáskereső találkozóra hívták tagjaikat.

 Az egyeztetés

Az egyeztetésen ott volt többek között Magács László (Merlin, BESZT), Hudi László (Mozgó Ház, FSZSZ), Balázs Zoltán (Maladype), Bodó Viktor (Szputnyik), Erős Balázs (MU Színház), Szabó György (Trafó), Fodor Tamás (Stúdió "K"), Szabó Réka (Tünet Együttes), Ladjánszki Márta (L1), Nemes Zsófia (PR-Evolution), Szalai-Szabó István (Városi Színház/Sirály), Simon Balázs (Utca-szak), Gergye Krisztián, Bozsik Yvette, Ágens, Bodor Johanna, Csató Kata, Hollós Gábor, Urbanovits Krisztina, Baksa Imre, Dusa Gábor, képviseltette magát a TÁP Színház, a Hólyagcirkusz, a KoMa, a HOPPart, a Műhely Alapítvány, a Lakmusz Csoport, a Katlan Csoport. Bizonytalanság az arcokon, csupa nyugtalanság a terem. Nem tudják, mire számíthatnak.

Mi a hasznos egy ilyen helyzetben, amikor semmilyen konkrétum nem áll rendelkezésre: a kivárásra alapozó hallgatás vagy drámai módon "borítani" kell? A paranoia működjön-e, és készüljenek a legrosszabbra, vagy reménykedjenek? Az elvonás mértékének megismerése után a kuratórium döntésénél a fűnyíróelvet figyelembe véve kell módosítani a pénzösszegeket, vagy a kurátorok által felállított objektív szempontrendszer alapján kialakult lista sorrendjében kell elosztani a maradék pénzt? Tengődjön mindenki, dőljön össze a teljes struktúra, vagy legalább néhány fontos társulat maradjon meg, és dolgozhasson normális körülmények között? Mennyire tűnik a független szcéna a közvélemény számára marginális csoportnak, és mennyire kelthetnek ellenérzéseket? Kell-e már most, az információk nem ismeretében B és C terveket gyártani? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a péntek délelőtt a Merlin Színházban.

Légüres térben mozognak, nem tudják elérni a minisztériumot, akit elérnek a művészeti főosztályon, a legjobb indulattal sem tud nekik választ adni. Hivatalos állásfoglalás nincs, amit tudnak, az informális úton jut el hozzájuk. Vitához, egyeztetéshez partnert nem találnak, az illetékes tárca nem képviselteti magát itt sem - egy újságíró kolléga naivan kérdezi, miért nem -, így a legrosszabbat, a bizonytalanságot kénytelenek elviselni.

A pályázaton nyert összeg nem-tudatában a társulatok képtelenek - amennyiben szükséges, új - költségvetést készíteni. A szerződéskötés időpontja bizonytalan. A legoptimistábbak szerint a döntések azonnali megismerésével, a törvényileg előírt határidők betartásával a pénz, ami 2010-es működési költségeik - értelemszerűen részben utólagos - fedezésére szolgál, leghamarabb valamikor októberben érkezne meg a számlájukra. Ám az optimisták kevesen vannak.

Mire kössenek szerződést? Hogyan és mit tervezzenek szeptembertől? A csökkentett összeggel megvalósítható-e a vállalt művészeti terv? Ha a nap kronológiáját követjük, nem ekkor hangzott el, de mégis, hadd kerüljön ide Fodor Tamás dühös és kétségbeesett, de a színházcsináláshoz meg a nézőhöz foggal-körömmel való ragaszkodást tükröző mondata: "Nyílnia kell az évadnak, az isten szerelmére!" A hagyományos színházi évadnyitó szeptember 18-án lesz az Andrássy úton. Garantálható, hogy nem fogja virágos jókedv jellemezni.

Hogyan tovább?

Tariska Andrea szociológus statisztikai összefoglalót készített a VI. kategóriába sorolt független színházi szervezetek 2009. évi teljesítményéről és 2010-es terveiről. Ebből kiderül, hogy a pályázó szervezetekben 2404 művész és művészeti munkatárs dolgozott 2009-ben: állandó munkatársként 969-en, alkalmazottként 227-en, időszakosan 1735-en, személyes teljesítéshez kötött vállalkozási díjjal 1686-an, társadalmi munkában 491-en. (Az arányok megoszlása egyértelműen jelzi, hogy a terület finoman szólva sincs túlfinanszírozva.) A nyílt levélben is említik, hogy a társulatok tavaly 5866 előadást hoztak létre (ebből 385 premier), amit 869.323 néző látott. Idei terveik 6900 előadást (közte 382 bemutatót) tartalmaztak, amit becsléseik szerint 1.123.220 néző láthatna. A függetlenek azonban az előadások létrehozása mellett workshopok, kiállítások rendezésével, oktatási tevékenységgel is foglalkoznak, az ilyen egyéb jellegű szakmai tevékenységeiken tavaly 68.579-en vettek részt, idén pedig 89.815 főt várnának. A számok azt mutatják, jelentős a független színházak közönségbázisa, és ha azt tekintjük, hogy a független társulatok előadásaik 10%-át külföldön mutatták be, 657 alkalommal képviselve Magyarországot külföldön, akkor országimázs szempontjából is fontos munkát végeznek.

Gulyás Dénes fideszes képviselő az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságában a minap az Operaház és az Erkel Színház kapcsán arról is beszélt, hogy operaházak híján a zeneművészeti felsőoktatás is bajba kerül. Az aggodalom a független szcénában dolgozó diplomás szín-, tánc- és zeneművészek, díszlet- és jelmeztervezők, drámapedagógusok magas arányát tekintve is jogos. Az ülésen szó esett arról is, hogy kellenek a kísérletezésre alkalmas műhelyek és helyek. A független szcénában dolgozók épp ezt teszik, s viszik át nem kevés alkalommal a kísérletezés kikristályosodott termékét meghívott vendégként a kőszínházakba.

Nem mindegy, hogy a függetlenek hogyan reagálnak, hogyan tudnak kompromisszumot kötve egységes álláspontra helyezkedni, és összezárni, de az sem mindegy, hogy a struktúrán kívüliekért a struktúra képviselői hogyan szólalnak meg.

Vannak társulatok, ahol több hónapja nem kaptak fizetést a tagok, Magács László a Merlin Színház igazgatójaként arról beszél, hogy több mint 22 millió forintos tartozása van a munkatársak és a fellépők felé, és "nullás" APEH-igazolásra is kicsi az esélye - pedig a támogatási szerződés megkötésének ez a feltétele -, esik szó a működéshez felvett személyi kölcsönökről, fellépések ki nem fizetéséről, körbetartozásokról, arról, hogy kis vidéki - egyébként minőségi munkát produkáló! - bábszínház hiába nyer a mobilitási pályázaton, ha nincs a kifizetések csúszása miatt arra önereje, hogy benzint vegyen az autóba. Bárki, akit kérdezek, tárgyilagosan közöl, nem siránkozik. Az önironikusabbak megjegyzik, hogy ha összeomlik a rendszer, legalább alkalmat kapnak a megújulásra, inspirációt arra, hogy friss energiával ismét nekikezdjenek a munkának. A nulláról. A semmiből.

Rácz Attila, a Hólyagcirkusz Társulat tagja arra figyelmeztet, kulturális kormányzat hallgatása politikai mozgástérbe kényszeríti az itt jelenlévőket. Nem szakmapolitikai, hanem politikai mezőre hívják a függetleneket. Oda pedig ők, teljes joggal, nem akarnak menni. Félreértés ne essék: a függetlenek nem akarják kivonni magukat a közteherviselés alól. Értik, hogy megszorításokra van szükség. Abban, hogy a színházi törvény reformra szorul, a területen dolgozók műfajtól, kortól, nemtől, politikai hovatartozástól függetlenül egyetértenek. Nem mindegy azonban, hogy kapnak-e információkat, vagy a döntéseket lebegtetik. És az sem mindegy, hogy az újra felosztás ideológiai elvek mentén történik-e. A nemzeti együttműködés rendszerében reméljük, nekik is marad hely - és pénz -, hiszen "a magyar kulturális örökség és a kulturális élet sokszínűsége, szabad működése nem viseli el a vélemény- és látásmódkényszert." (Az idézet a Magyar Teátrumi Társaság 2010 májusában létrejött előadó-művészeti szakmapolitikai koncepciójából származik.)

Deus ex machina

A nyílt levél felolvasása után nem sokkal, görög drámákba illő, ám megoldást nem hozó fordulattal "érkezett" a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárságának közleménye. Idézőjeles az ige, ugyanis nem a BESZT vagy Magács László, nem a FSZSZ vagy Hudi László, nem a MTSZ vagy annak elnökségi tagja kapta, hanem Erős Balázs, aki mobiltelefonjáról olvasta az MTI hírei között az alábbiakat:

Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. Törvény alapján a szocialista kormány oktatási és kulturális minisztere késve (2010. március 16-án) hirdette meg a törvény szerint az úgynevezett VI. kategóriába besorolt független előadó-művészeti szervezetek (színházi, táncművészeti és befogadó színházi szervezetek) támogatására vonatkozó pályázatot.

A pályázat meghirdetésére a korábbi évek gyakorlatának megfelelően már januárban lehetősége lett volna.

Emiatt elhúzódott a pályázatoknak a törvényben foglaltak szerinti elbírálása. Az Előadó-művészeti Tanács (EMT) a szóban forgó pályázatra vonatkozó döntési javaslatát 2010. június 17-én terjesztette a minisztérium elé.

A kormányváltáskor a Nemzeti Együttműködés Kormányának azzal kellett szembesülnie, hogy 2010 júniusára a költségvetési hiány elérte az egész évre tervezett összeg 112 %-át. Emiatt - a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében - 120 milliárd forintos zárolásra volt szükség, amiből minden területnek, köztük a kulturális ágazatnak is ki kellett vennie a részét.

A fenti helyzet ellenére a tárca nem zárolja teljes egészében a szóban forgó pályázat anyagi fedezetét. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkársága megvizsgálta a kialakult helyzetet és keresi annak a megoldását, hogy az Előadó-művészeti Tanács által felterjesztett döntési javaslatban foglalt támogatásoknak legalább a felét még 2010-ben megkapják a nyertes VI. kategóriába besorolt szervezetek.

Aki ebből bármi konkrétumot le tud vonni, és meg tudja mondani, milyen összeget és mikorra várhatnak a független területen dolgozók - különösen annak fényében, hogy az NKA kétmilliárd forintját zárolta az állam, és aktuálisan egyetlen produkciós pályázat van kiírva -, ne habozzon, kommentáljon.

Tanulság?

Magács László matematikai párhuzamát idézve ha egy kifli hatvan forint, és csak harminc forintja van az embernek, azért nem lehet fél kiflit venni. Most úgy tűnik, hogy 97 szervezet kétezer-egynéhányszáz munkatársa a harminc forinttal is csupán virtuálisan számolhat.

Az eredeti cikk a fidelio.hu-n olvasható, sok-sok képpel..