Tevékenységünk révén nem csak kész produkciókat fogadunk be itthonról és külföldről, hanem vendégjátékokat, együttműködéseket generálunk.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy működjön Szegeden egy olyan befogadó jellegű intézmény, ahol a már kész produkciók bemutatása mellett elsősorban - de nem kizárólag – színházi előadásokat készíthetnek alkotók, láthatnak nézők. Az elmúlt másfél évtizedben gyűjtött tapasztalataink alapján úgy véljük, erre jelentős fogadókészség van a városban, sőt, a nyári színházi találkozóknak köszönhetően a hazai és külföldi csoportok, alkotók és közönség körében egyaránt. Ezen elképzelés megvalósulásának jelenleg egyetlen letéteményese a városban a MASZK Egyesület, amely programjai szervezésével évek óta ennek megvalósításán dolgozik, s vállalja előadások, alkotók menedzsmentjét is, valamint a produkciók bemutatását a Régi Zsinagógában, amelyet évek óta Kortárs Előadóművészeti Központként működtet.

Ezt a tevékenységünket szerettük volna rendszeresebbé tenni, amikor 2003-ban felvállaltuk a vajdasági Urbán András Társulata színházi műhely előadásainak menedzsmentjét, s 2008-ig kidolgoztuk az együttműködés alapjait.

Urbán András rendezővel, az AIOWA színház alapító tagjával a '80-as évek végén kerültünk kapcsolatba, amikor színházukkal többször is fölléptek különböző fesztiválokon és vendégjátékokon Szegeden. Az AIOWA színház társulata olyan tízes éveik végén járó fiatalokat jelentett, akik radikálisan értelmezték a színházi nyelvezetet és jelenlétet, s kiemelkedő előadásokat hoztak létre (Esterházy - rendező: Lálity István; Lakoma pestis idején - Lálity István; Érintők - Verebes Ernő; Harang - Kocsis Tamás). 1992-ben a Régi Zsinagóga megnyitásának évében jelentkeztek Büchner Wozzeck című előadásával, ami mind a társulatnak, mind Urbán Andrásnak az egyik legprogresszívebb, legdöbbenetesebb színházi munkája volt. Az AIOWA társulata a kilencvenes évek közepén több társulatra oszlott, tagjai jelenleg Franciaországban, Budapesten, Szabadkán, Újvidéken működik. Urbán András közben elvégezte az Újvidéki Színművészeti Egyetem rendező szakát és 2001-ben szerzett diplomát. 2006 tavaszától a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója Szabadkán, ahol 2001 óta rendez is.

Hosszú távon ez a képzett színészekből és rendezőből álló társulat képezheti a kapcsot a vajdasági és a magyarországi színházi nyelvek beszélhetővé tételében, a Jugoszláviából Magyarországra és külföldre települt, valamint az otthon maradt művészek egymásra találásában. Közös műhelyeik átjárhatóvá válásával talán visszaépíthető valami abból a szőttesszerű, Dél-Európát idéző kultúrából, mely a hatvanas-hetvenes évek jellemzője volt. Természetesen nem egy panoptikum, hanem az élő kapcsolatok és viszonyok tárháza volna ez, azért is a színházi nyelveket tartjuk ezen építkezés leghasznosabb építőköveinek. A nyitottság, a tolerancia, az átjárhatóság, az együttműködés erősítése; az ismeretek bővítése, a kultúra meghatározó, jellegzetes, de mégis nemzetközi szinten is érthető, "fogyasztható" produktumainak (előadások) és dokumentációjának felmutatása. A projekt fontos célja a tapasztalatok átadása, további együttműködések generálása a régióban, elsősorban kulturális területen, hiszen ezek kaput nyithatnak Magyarországnak Dél-Európa felé, a Balkán országait pedig közelebb hozhatják Európához, az integrációs törekvéseknek megfelelően.